Az örök reménység: Sebastian Deisler

Sebastian Deisler technikája páratlan volt Németországban. Michael Ballack stílusa nagyvonalú, olykor legalább annyira játszott tanárian, mint Zidane. De Deisler más. Ő egy őstehetség, ahogy az egykori német szövetségi kapitány, Erick Ribbeck (aki az Euro 2000-en alaposan leszerepelt a csapatával, melynek tagja volt az a Deisler, aki Scholl mellett a leginkább meggyőző volt) mondta: „Deisler egy gyémánt”. Sajnos „Basti Fantasti” legyen bármennyire is fantasztikus, csiszolatlan gyémánt maradt. Egy drágakő, amelyet nem lehetett eléggé félteni. Hogy is mondta Mehmet Scholl visszavonulása után? A futball nevű cápa nem falta fel őt. Deislert azonban igen – legalábbis a térdét, amelyet ötször (!) operáltak meg. A folyamatos sérülések okozták idegi kimerültségét, kiégettségét, melynek következtében úgy döntött, visszavonul. 27 évesen.

Szinte robbanásszerűen tört be a német futballba, felkavarva ezzel a Bundesliga állóvizét. Mindenféle nagyságokhoz hasonlították, kivételes talentumról beszéltek: ő volt Németország reménysége. Vele együtt került a csapatba Ballack, aki azóta már a Nationalelf vezére volt két világbajnokságon és egy Európa-bajnokságon is. Deisler mindegyikről lemaradt - sérülése miatt.

2000-ben Ribbeck elvitte a Hollandiába és Belgiumba, de a három csoportmeccs, amit a németek játszottak, nem volt sok. Sebastian azonban meggyőzte a germán közvéleményt mutatott játékával, noha ő sem tudta megakadályozni a kiesést. Igaz, nem is tőle vártak csodát, s nem is az akkor csak 23 éves Ballacktól. Azóta a német válogatott bővelkedik tehetségekben, gondoljunk csak Schweinsteigerre, Podolskira, Hitzlspergerre, Jansenre, Lahmra, Mertesackerre és a többiekre. Nem voltak ők kevesebben az ezredforduló után sem pár évvel, csupán Rudi Völler nem mert húzni. Klinsmann igen. Jó, azért Böhménél, Janckernél, Zicklernél, Rehmernél mindenképpen nagyobb ászok már most ezek a fiatalok. De akkor fedezte fel magának a világ Miroslav Klosét, s akkor lépett a futball színpadára Metzelder is. Deisler is mehetett volna, de miután visszatért, az egyik felkészülési mérkőzésen ismét megsérült. S ahogyan Völlerhez hasonlóan 2006-ban Klinsmann is vitte volna, úgy ismét csak megsérült. Ráadásul a legfájóbb pontként, ezúttal a hazai világbajnokságról kellett lemondania. Csoda hát, hogy nem bírta az idegrendszere?

Ahogy ő fogalmazott a visszavonulása után, mikor megtörte a körülötte lévő csendet: „nem volt időm hibázni sem”. S valóban. Mindig, mindenki azt várta tőle, hogy igazolja a tehetségét és a majd’ 10 milliós vételárát Münchenben. Nem tudta igazolni, hiszen sérülékenysége keresztbe tett neki. Pedig Ottmar Hitzfeld kedvelte a középpályást (és viszont), aki hol a jobbszélen játszott, hol irányítóként. Kiválóan látott a pályán, remek rúgótechnikával rendelkezett – pontosan adott be és szép szabadrúgásgólokat lőtt. Dárdai Pál azt mondta róla a 2002-es vb előtt: „a rúgótechnikáját egyenes Luis Figoéhoz tudnám hasonlítani!” A remek rúgótechnikából kapott egy kis ízelítőt a Juventus is a 2005/2006-os BL-idényben. Basti ugyanis előtte még sohasem rúgott gólt a legrangosabb európai kupában, ám abban a szezonban betalált egymás után a Juvénak kétszer, majd a Rapid Wiennek egyszer, s ezzel abban a szezonban a Bayern gólzsákja lett a Bajnokok Ligájában. Miután a tavasszal kiosztott két gólpasszt az Eintracht Frankfurt ellenében (5:2), a HSV ellen Felix Magath lecserélte a félidőben – eltörött a lába. A vb-t kihagyni kényszerült ismét és csak az év végén térhetett vissza. Játszott több mérkőzésen, a Hamburg ellen a mezőny legjobbjaként két gólpasszt adott csereként beállva és döntő érdemeket szerzett a bajorok fordításában (2:1). Decemberben újra megsérült, januárban pedig játszott egy barátságos mérkőzést, majd sokkolta a közvéleményt: bejelentette a visszavonulását. 2007 januárjában, 27 esztendősen elbúcsúzott a labdarúgás zajos világától. Egy nemzet reménysége halt meg Deislerben.

Azóta sok víz lefolyt már a Dunán, ahogy mondani szokás. A németek elsőként kijutottak az EB-re egy sikeres vb-szereplés után és abszolút esélyesek Schweinsteigerrel, Podolskival, Gomezzel, Schlaudraffal, Mertesackerrel, Jansennel, Lahmmal és a többiekkel.

Sebastian pedig csendesebb vizekre evezett. Játszani már nem játszik, de ahogy az lenni szokott, a tanítványból lett a legjobb mester. Deisler ugyanis kisgyerekeket oktat a Bayernnél, így akár a jövő nagy reménységeit indítja útjukra. Talán, egy kicsit önmagát is látja bennük, s talán sikerül megfelelő fundamentumot adni nekik ahhoz, hogy ne járjanak úgy, mint Basti Fantasti. Aki valóban fantasztikus volt.

Írta: basti26