Név: Willy Sagnol

Poszt: Védő

Születési idő/hely: 1977.március 18. St.Etienne

Magasság/Súly/cipőméret: 182cm, 81 kg, 43

Családi állapot: nőtlen, barátnője Laetitia, 1 gyerek Chiara

Mottó:"Élni és élni hagyni"

Korábbi klubok:AS St. Etienne (1990–97),
AS Monaco (1997–00)

Amióta a Bayernben játszik 2000.július 1.

Sikerei:

Világkupa győztese, és Bajnokok Ligája győztese 2001, német bajnok 2001, 2003, 2005, 2006, DFB-Kupa győztese 2003, 2005, 2006, Ligakupa győztese 2000, 2004, francia bajnok 2000 (Monaco)

Az 1977. március 18-án franciaországi Saint-Étiene-ben született jobbhátvéd lassan ugyanolyan kultikus figura lesz a csapat jobb oldalán, mint honfitársa, Bixente Lizarazu a bekksor második szélén.

A profi karrierjét hazájában lassan a hagyományoknak megfelelően, fiatalon, 18 évesen a Saint-Étiene-ben elkezdő Sagnol igazából a Monacóban virágzott ki. Bár az első bajnoki (igaz, másodosztályú) gólját még szülővárosa csapatában szerezte meg, a hercegségben nemzetközileg is elismert futbalista lett. A Monacóval arany- és bronzérmet nyert a Ligue 1-ben, a jobb oldalt remekül zárta, törvényszerű volt, hogy valamelyik tehetősebb európai klub előbb-utóbb lecsap rá. Végül az akkoriban éppen védő gondokkal küszködő Bayern München nyerte meg a kegyeiért zajló versenyfutást, és 2000 ősze óta ő az egyik oszlopa a bajorok hátsó alakzatának.

Már a Bundesliga rajtján ott volt a címvédő kezdő csapatában (a gárda 2000. augusztus 12-én 4-1-re verte meg a Hertát), majd az ősszel olyannyira meggyőző teljesítményt nyújtott, hogy Roger Lemerre, az akkor már világ- és Európa-bajnokfrancia válogatott szövetségi kapitánya 2000. november 15-én a válogatottba is bevetette. A törökök elleni, Isztambulban 4-0-ra megnyert meccsen a 78. percben szállt be az akkor első számú francia jobbhátvédnek számító Lilian Thuram helyére.

Az idény azomban nem csupán a válogatottbeli debütálása miatt maradt emlékezetes a számára, hiszen 2000-2001-es évad aratta az első igazán jegyzett nemzetközi klubsikerét is, a Bayern Münchennel ugyanis megnyerte a Bajnokok Ligáját.

A természetesen a csordultig telt milánói San Siróban 25 esztendő után  csúcsra értő gárdába a főtáblán 14 mérkőzésen összesen 1073 percet játszott (a döntőben kezdett, de a félidőben Ottmar Hitzfeld vezetőedző Carsten Janckert küldte be a helyére), a csatár gólt ugyan nem szerzett, tán futballozott: fellépésein összesen 14 szabálytalanságot követett el!

A durvaság később sem került be az eszköztárába, Bundesligakarrierje során (2005 őszéig) egyszer sem állították ki, de ugyanez igaz a góllövésre is. Dacára annak, hogy bátran megy előre a  szélen, illetve jól fejel, összesen öt gólra volt jó a Bayernben (az első találatát 2002 februárjában, s St. Pauli ellen 2-1-re elveszített bajnokin jegyezte, fejjel - mint ahogyan a további négyből hármat).

Igaz, ez pontosan öttel több a francia első osztályban szerzett góljainál…