Felix Magath optimista: „Pénteken meg fogjuk szerezni az első 3 pontot" – nyilatkozta a tréner. Az 1860 München elleni gálamérkőzésen még van esély a kísérletezésre, ugyanis szemlátomást még nem állt össze a Bayern ideális középpályája. "Ott még egyszer próbálgathatunk." – így Felix Magath - "Lehet, hogy Giovanénak ez egy örömfoci lesz. Azonban nekünk edzés szempontjából egy jó teszt lesz".

Mindezek mellett a Bayern azért figyel arra is, hogy Elber méltóképpen búcsúzzon Münchentől, elvégre nagyon sokat tett a klubért, amit kiemelt Karl-Heinz Rummenigge is: "Giovane egy fantasztikust ünnepelhet. Mindent megteszünk azért, hogy méltóképpen búcsúzzon.".

Elber 1997-ben igazolt Münchenbe a VfB Stuttgart csapatától, ahol a mágikus Elber-Bobic-Balakov háromszögben is maradandót alkotott, miként később Münchenben is. Négy bajnoki címet nyert (1997, 2000, 2001, 2003), négy Német Kupát (1997, 1998, 2000, 2003), több Ligakupát és egyszer felülhetett Európa (BL-siker 2001), majd a világ tetejére is (Világkupa-győzelem, 2001). A Bayernben 1997 és 2003 között lejátszott 169 Bundesliga-mérkőzésen 92 gólt szerzett! A 2002/2003-as szezonban 21 góllal társgólkirály és egyben a Bundesliga legeredményesebb külföldi csatára lett.  
Elber sorsa akkor pecsételődött meg, amikor – többek között az ő „góliszonyának” is köszönhetően – a Bayern vezetősége nem szerette volna, ha emgismétlődik a 2002-es őszi BL-kiesés, ezért leigazolták Roy Makaayt. Bár, sokan Claudio Pizarro helyét féltették, mégis Elber volt az, aki nem tudta felvenni ritmust, s miután a 2003/2004-es szezon negyedik fordulójában beköszönt a Hamburgnak, eligazolt Lyonba. Bár, bajnok lett, nem tudott gyökeret verni, így visszaérkezett Németországba: a ’Gladbach játékosa lett, ám sérülések miatt csak négy bajnokin tudott pályára lépni. Manapság a Cruzeiroban futballozik a brazil válogatottban meghatározó játékossá sohasem váló Elber.
Ma este pedig az Allianz Arenában újra felhúzza a Bayern piros mezét, hogy egy müncheni derbi keretén belül hivatalosan is elbúcsúzzon a Bayerntől.
Köszönjük Giovanne Elber!