- Lukas, romantikus alkat vagy?
Mit jelent az, hogy romantikus? Őszintén szólva kevés időm jut az ilyesmire a futball miatt. De tulajdonképpen szeretem az efféle dolgokat.
- A srácok azt mondják, téged szinte mindig csak labdával lehet látni. Így volt ez már gyerekkorodban is? Mondtad, hogy fussanak azok, akiknek kevesebb tehetség jutott?
Nem, dehogy mondtam. Ha valakinek Isten tehetséget adott, azzal jól kell sáfárkodni.
- Mikor hallottad először: „Öcsi, te jobb leszel, mint a többiek!”
Amikor felfigyelt rá, az 1.FC Köln egyik tehetségkutatója. Akkor kerültem a kölyökcsapatba a tízévesek közé. Attól kezdve évente lépkedtem előre egyet, egészen a poficsapatig. Tizenhét évesen már a Köln II-ben, az amatőrcsapatban játszottam, aztán 2003 őszén mutatkoztam be a Bundesliga I-ben.
- El tudnád képzelni magad másnak, mint futballistának? Ha becsukod a szemed, képes vagy látni magad előtt Lukas Podolski urat, egy bank alkalmazottját?
Őszintén megmondom, már az iskolában is csak a futball járt a fejemben.
- Mit jelent számodra a labdarúgás szó?
Sokkal többet, mint a foglalkozásom tárgyát. Az életemet. Mindent.
- Mikor kezdtél focizni?
Igazolt játékosként?
- Aha.
Viszonylag későn, nyolcévesen. Akkor már négy éve rendszeresen játszottam – például az apámmal.
- Mit jelent számodra a bátorság szó?
A világbajnoki döntő hosszabbításában odaállni a tizenegyeshez.
- Ha valakivel cserélhetnél egy napra, ki lenne az?
Nem szeretnék senkivel sem cserélni.
- Ki minden idők legjobb futballistája?
Pelé.
- S a jelené?
Ronaldinho.
- S a valaha volt legelegánsabb?
Franz Beckenbauer.
- Mi az a három tényező, ami valakit profi futballistává segíthet?
Megfelelő tehetség, becsvágy és fegyelem.
- Milyen típusú ruhákat kedvelsz? Sportosat, vagy elegánst?
Inkább sportosat.
- Mikor voltál legutóbb egy sportboltban, egy jó cipőt venni magadnak?
Nem tudom, mert amióta szerződésem van az adidasszal nem kell boltba járnom.
- Oké, ha mást veszel, tudsz még normálisan járkálni a városban? Vagy testőrök kísérnek?
Engem? Minek? Egyébként szeretek vásárolni. Mondhatnám, az egyik hobbim.
- A Forma-1-ben gyakran látni a bokszokban lányokat, s az amerikai sportokban is állandóan feltűnnek cheerleaderek. Miért nincsenek ilyenek a futballban?
Kölnben voltak cheerleaderek. De én különben megvagyok nélkülük.
- Mi a helyzet a rajongókkal? Rengeteg levelet kapsz?
Elég sokat. Sőt: nagyon sokat. Külföldről is, érdekes, hogy például elég gyakran írnak Ázsiából, Japánból, vagy Kínából.
- Válaszolsz is rájuk?
Igyekszem, szerencsére akad segítségem is. Egyébként néha elég fura dolgokat írnak. Volt aki pénzt küldött, s akadt, aki kenőcsöt amikor sérült voltam a térdemmel.
- Mennyi időt töltesz reggelente a fürdőszobában?
Nem vészes. Tíz perc alatt végzek.
- Tudsz főzni?
Tudok bizony! Anyukám megtanított – de azért nem kell ezt nagyon komolyan venni.
- Lengyel ételeket esztek otthon. Azokat szoktál főzni?
Azokat is.
- Például, hogy is hívják, Piroggen?
Pirognak mondjuk mi. Egyébként azt nem főzzük, hanem sütjük.
- Savanyú káposztával és tört krumplival? Azaz?
Savanyúval. Pontosan.
- Bámulatos, milyen sokat tudsz a főzésről. A zenében is ekkora ász vagy?
Ha csak nem vagyok éppen apályán, mindig hallgatok zenét. Az egyik unokatestvérem szokta küldeni őket, vagy ha tudom, letöltöm az internetről.
- Kinek a koncertjén voltál legutóbb?
Őszintén szólva még egyetlen nagy koncerten sem voltam.
- Moziba csak jársz? Mit láttál legutóbb?
Mit is? Feketék fehéren, vagy valami ilyesmi.
- Szereted a vígjátékokat?
Persze. De legalább annyira az akciófilmeket.
- Ugye, van egy lánytestvéred is? Idősebb, vagy fiatalabb nálad?
Idősebb, 25 éves.
- Vigyázott rád?
Szegény… Amikor én még óvodás voltam, ő meg már iskolás. Hazamentünk, amikor végeztünk, a szüleink még dolgoztak. Ha éppen nem a nagyszüleink felügyeltek rám, ez az ő feladata volt.
- Összetartó családot alkottok?
Kifejezetten. Erősek a kötelékek.
- Vallásos vagy?
Igen, mélyen hiszek Istenben.
- Járnak rokonaid a mérkőzéseidre?
Apám és a barátnőm szinte mindegyiken ott vannak. A nagynéném is elég gyakran megnéz. Anyám és a nagyanyám hol igen, hol nem.
- Édesapád futballista volt, nemde?
Hajdanán élvonalbeli futballista volt Lengyelországban, a Knurow csapatában.
- Örülsz, ha ott vannak, vagy csak fokozza az idegességedet?
Meccs közben nem szoktam arra gondolni, hogy anyám ott ül a tribünön, s vajon mit gondol. Minden idegszálammal a mérkőzésre koncentrálok.
- Milyen gyakran jársz Gliwicében?
Évente kétszer, háromszor biztosan.
- Egészen a mostani nyárig, az első éveidet leszámítva, Kölnben éltél. Szereted a Kölscht?
„Rossz” választ tudok csak adni: nem tudom, milyen. Nem iszom ugyanis alkoholt.
- Mióta jársz a barátnőddel?
Már több mint két éve.
- Ő is lengyel származású?
Igen. De nem ez volt az első számú kiválasztási szempont.
- Hanem?
Hogy szeressük egymást.
- Milyen terveitek vannak?
Mint minden más fiatal párnak. Hogy egyszer majd összeházasodjunk, gyerekeink legyenek, ilyesmi. De egyelőre fiatalok vagyunk.
- Ért a futballhoz?
Egészen jó meglátásai vannak. Jobbak, mint általában a lányoknak.
- Hihetetlenül népszerű vagy Németországban. Nemzeti hősnek számítasz Lengyelországban is?
Nem, nemzeti hős nem vagyok. Inkább azt mondanám, nagyon sokan ismerik a nevemet.
- Nehezen kezelted, hogy a világbajnokságon a lengyel csapatot éppen ti vertétek ki?
Azt szerettem volna, hogy a német és a lengyel válogatott jusson tovább a csoportból. De természetes volt számomra, hogy az egymás elleni mérkőzésen mindent megteszek a német győzelemért. Német állampolgár vagyok, kétéves korom óta ebben az országban élek, itt kezdtem el játszani, s természetesen itt lettem futballista. Ezért választottam hajdanán a német válogatottat, pedig hívtak a lengyelek is. Ez ellenben nem jelenti azt, hogy ne lennék büszke lengyel származásomra. Ha megkérdezi valaki, hol vannak a gyökereim, mindig azt felelem: Lengyelországban, Gliwicében. Ott születtem.