Sebastian Deisler
„Basti igazi grundfutballista, a vérében van a játék. Még azt is tudja, ami nem feltétlenül kell ahhoz, hogy valaki világklasszis legyen” (Klaus Rau)
”Deisler egy gyémánt” (Erich Ribbeck)

Az 1980. január 5-én Lörrachban született középpályást egykoron a legnagyobb német tehetségnek tartották, de lassan itt az ideje, hogy kilépjen ennek bűvköréből, és mondjuk Michael Ballack nyomába eredjen. Az is igaz, hogy az élvonalba Mönchengladbachban berobbanó, majd a Herthában kiteljesedő középpályás számára 2003 végén majdnem örökre elveszett a labdarúgás. Előtte öt év alatt „csak” 12 alkalommal kellett sérülés (illetve öt esetben az ezzel járó műtét) heteket, vagy hónapokat kihagynia, akkor viszont pengeélen táncolt a karrierje. 2003. november nyolcadikán az akkor még komoly riválisnak számító Borussia Dortmund elleni, 4-1-re megnyert találkozó előtt átvette az október hónap legjobb Bayern-játékosát megillető elismerést a Kicker sportmagazin illetékeseitől, majd a meccsen 64 perc alatt kiosztott két gólpasszt, utána viszont eltűnt. Hivatalosan izomfáradtság miatt lemondta a franciák elleni válogatott mérkőzést, röviddel később viszont kiderült: valójában pszichés problémák miatt nem tudott játszani. Kilenc hétig volt a müncheni Max-Planck-intézet lakója, ahol Burn-out-szindrómával kezelték, ami valójában a kiégettség szindrómája. A betegség azzal jár együtt, hogy a páceinst már nem érdekli a szakmája, nem érez benne számára elegendő kihívást… Nagyon sokan leírták, Edmund Stoiber, bajor tartományi miniszterelnök, a nyilvánosság előtt is kijelentette, Sebastian Deisler már nem tér vissza a pályára. Ehhez képest a középpályás május 15-én, a VfB Stutthart ellen újra tétmeccsen játszott a münchenieknél, egy héttel később, a Freiburg ellen pedig már góllal nyomatékosította visszatérése komolyságát. A 2004/2005-ös szezon egy része ráment az „újjáépítésre”, egyszer fennállt a betegségbe való visszaesés veszélye is, végül azonban Deislernek sikerült felülkerekednie a kóron. A 20.fordulótól kezdve minden összecsapáson legalább csereként pályára lépett, és még a történelemkönyvekbe is sikerült beleírnia magát: a 33.körben, a Nürnberg ellen ő lőtte csapata ötödik és hatodik gólját, az utóbbi volt az utolsó, amelyet Bayern-játékos tétmérkőzésen az Olimpiai stadionban szerzett. Az új pályán, a hipermodern Allianz Arenában új kihívás várja: be kell bizonyítania első profi edzője, Friedel Rausch állítását, amely szerint egyszer még egy napon említik Sebastian Deisler nevét Fritz Walteréval, Uwe Seelerével és Franz Beckenbauerével.
|